A természeti népeknél a mai napig megfigyelhető, hogy magukra kötözött gyermekükkel együtt végzik mindennapi teendőiket.
Tudtad, hogy azok az emberek, akiket gyermekkorukban hordoztak, felnőttként sokkal magabiztosabbak, sokkal nyitottabbak a világra?!
Sok pszichológus kifejezetten ajánlja a babahordozók használatát, főként a kendőt, hiszen (többek között) az idegrendszer érését is segíti.
“… Még a tájékozott olvasó számára is meglepő lehet, hogy a tudományos eredmények szerint, az embercsecsemő ugyanúgy hordozásra születik, mint a főemlőskölykök. Gerincének görbülete, sípcsontjának íve, éretlen csípővápája nem csupán megengedi, hanem egyenesen indokolja a hordozást. A baba ugyanis hordozás közben tudja legkönnyebben felvenni a számára szokásos magzati pózt. A csípőficamra hajlamos gyerekek számára nemcsak kényelmes, hanem egyenesen gyógyhatású a láb felhúzásával és szétterpesztésével járó hordozási pozíció…
…Az anya járásának ringása és ritmusa, a hordozás során hallott egyenletes (szívdobogás) és változatos (beszéd, környezeti zajok) hangok mind fontos ingerek a kicsi számára. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a bölcső, a ringatózó babakocsi, a babahinták és a felhúzható zenélő játékok mind “hordozáshelyettesítők”. …A hordozott baba nem marad ki az élet forgatagából. Miközben folyamatosan a szülő illatának, melegének biztonságában tudja magát, és éppen a hordozó felnőtt arcát látja élesen (nagyjából 25 centire tud fókuszálni a kisbaba szeme), ismerős helyről és természetes látószögből (vagyis nem alulról) fedezheti fel a világot. Részt vesz a mindennapi életben, ha fárasztja az ingeráradat, visszavonulhat a kendő védelmébe, anya mellkasához bújva bármikor szopizhat, aludhat egyet.
A hordozott babák általában kiegyensúlyozottabbak “letett” társaiknál, és nagyobb bizalommal fordulnak a külvilág felé. Ez akár a felnőtt éveikre, társas kapcsolataik alakulására is hatással lehet.”(Sződy Judit pszichológus, a Kismama újság szerkesztője)
